Mi az a retriever?

A retrieverek a vadászkutyák csoportjába tartoznak. Mint nevükből is kiderül ( "to retrieve" magyarul: visszahozni, apportírozni ), a különböző vadászkutyafajták között az apportkutyák csoportját képezik. Ide a következő fajták tartoznak: a golden retriever, a labrador retriever, a flat coated retriever, a curly coated retriever, a Chesapeake Bay retriever, valamint a Nova Scotia duck tolling retriever. Az első négy fajtát Angliában tenyésztették ki, a Chesapeake Bay retrievert Észak-Amerikában, a Nova Scotia duck tolling retriever pedig Kanadából származik.

Minden retrieverfajtát a lőtt vadak szárazföldön és vízen való elhozatalára tenyésztették ki. Ezért tenyésztésük során mindíg is nagy súlyt fektettek bizonyos tulajdonságokra: munkájukhoz kitűnő orra volt szükségük, nagyon jó emlékezetre, valamint kitartásra és robosztus testfelépítésre.

A lőtt vadat nem csak el kellett hozniuk, hanem a vadászat végén a leterített állatokat önállóan meg is kellett keresniük. Eközben sem a víztől, sem sűrű bozóttól nem riadhattak vissza. Merészségük ellenére ugyanakkor nyugodtnak és könnyen irányíthatónak is kellett lenniük.

Angliában a vadászatra különböző fajtákat használnak, amelyek mindegyikének megvan a vadászat során a maga speciális feladata, például vizslákat és kajtató ebeket a vad felhajtására, retrievereket pedig az apportírozáshoz. Tehát a vadászat egész ideje alatt nyugodtan kell várniuk, lövés után azonban lelkesen végezniük a dolgukat.

Mindezek a tulajdonságok, valamint a víz szeretete minden retrieverfajtában közös. Mivel, mint azt már mondtuk, a lövés utáni munkára tenyésztették őket, vadászösztönük nem túl fejlett; általában könnyebben vissza lehet tartani őket a vad űzésétől, mint más vadászkutyafajtákat.

A retrieverek viszonylag fiatal fajták, amelyek eredetét részben homály fedi, és valószínűleg már soha nem is tudjuk meg az igazságot. Kellemes, barátságos jelleme miatt különösen a golden és a labrador retriever, de a flat coated is, néhány éve egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ma már számos egyéb feladatra is kiképzik őket. Vakvezető kutyaként, mentőkutyaként, mozgássérült-segítő kutyaként értékes szolgálatot teljesítenek. Ezen kívül kitűnően alkalmasak kábítószer-kereső kutyának.

A három másik retrieverfajta ritka, nálunk nem is él belőlük egyetlen példány sem.

Mindenkinek, akinek retrieverje van, tisztában kell lennie vele, hogy kutyáját munkakutyának tenyésztették. A retrieverek szívesen tanulnak, szeretik, ha van feladatuk.

Labrador retriever  -  a kicsi, de csodálatosan képzett vízikutya

A labrador története körülbelül a XIX. század elején kezdődött. Akkoriban Új-Foundlandon létezett a "kis újfundlandi", egy rövid szőrű, víztaszító aljszőrzetű kutya. Ezeket a kutyákat a part menti lakosok különböző feladatokra alkalmazták. bevitték a hálókból megszökött halakat, a partra húzták a csónakok kötelét, gazdájukkal együtt mentek a vadászatra, és kocsihúzó kutyaként is használták őket.

Az angol Peter Hawker üzleti útjaira magával vitt néhány ilyen kutyát Angliába. "St. John's Breed of Newfoundland" -nak nevezte őket. Ezekből a kutyákból, valamint a "wavy coat retrieverből" ( egy korábbi flat coated retrieverből ) és valószínűleg pointerből és foxterrierből keletkezett a labrador.

A labrador első standardját 1887-ben állították fel. A cél egy kemény, stabil és erős, de könnyen irányítható munkakutya volt. A küllem és a vézen megítélése is ehhez alkalmazkodott.

Eredetileg csak a fekete labradort ismerték el, az esetenként előforduló sárga kölyköket azonnal megölték. Csak a XIX. század vége körül fogadták el a sárga labradorokat is, amelyek aztán hamar kedveltté váltak. később a barna ( csokoládé ) színű változat is társult hozzájuk.

STANDARD: FCI 122 C/8.1

http://www.labrador.hu/standard.htm