A vadászat

" A vadászatnak nem lényege az, hogy sikeres legyen. (...)A vadászat minden vonzereje abban rejlik, hogy bizonytalan."

A vadászat végső célja és értelme az arra érett, vagy a selejtezési elv alapján arra kijelölt vadászható állatok elejtése.

A vadászat tehát az állati életek kioltásával jár - a vadászetika egyik legfontosabb alapelve mégis az állatok életének tisztelete, méltóságának elismerése.

A szakszerűen kiválasztott, sportszerűen becserkészett ( vagy leshelyen kivárt ) egyed elejtését arra alkalmas fegyverrel és lőszerrel, lelkiismeretes célzás után, sportszerű távolságon belül, lehetőleg azonnali halált okozó lövéssel kell végrehajtani. A rosszul meglőtt, vagy alkalmatlan fegyverrel ( lőszerrel ) megsebzett, szenvedő állat a vadász szaktudásának, lelkiismeretének és humanizmusának a kritikája.

" A jövőben a vadászatot úgy kell értelmezni, mint a vadon élő állatvilág hasznosítását és mind a megújítható természeti készletek aratását, ami magában foglalja, hogy egyáltalán nem vadászhatók az erősen csökkenő állományú fajok, sem pedig a súlyosan veszélyeztetettek.

...A vadász köteles kerülni a vadászat során az állat sebzését és minden szenvedését. Ez azt jelenti, hogy a vadász az állatot gyorsan és humánusan köteles elejteni, alkalmas töltényt használva, nem lőve nagy távolságról, felkutatva az elejtett vagy sebzett állatot, tisztelve az élő és elejtett vadászható fajt, mint a természet részét, nem tekintve haszontalan tárgynak vagy egyszerűen a vadászati kikapcsolódás tárgyának."

" A vadászatban mint sportban tehát az ember a legszabadabb módon lemond felsőbbrendű ember voltáról (...)Ahelyett, hogy megtenné mindazt, melynek megtételére képes, az ember gátat szab határtalan képességeinek, és utánozni kezdi a természetet, vagyis szabad elhatározásából visszahátrál, visszalép a természeti létbe." (Békés, 2001)

Vadászetika